Részlet Kátai Piroska leveléből: "Engem ez a hír ért ma, Mikulás napján, ezt posztoltam ma a Facebook-on:
Meghalt egy személy, akinek a munkássága nagyban befolyásolta a tanári pályafutásom. Részben miatta is döntöttem úgy kb. 12 évvel ezelőtt, hogy változtatok a tanítási stílusomon, és úgy általában az emberekhez való hozzáállásomon. Bár a viselkedésem könnyedebb, lazább, megengedőbb, megértőbb, elfogadóbb lett az emberekkel kapcsolatban és a tanításban is, emögött nem meggyengülés vagy személyiségbeli gyengeség van, ahogy ezt bizonyos uralkodásra vágyó, tekintélyelvet valló emberek értelmezik. Emögött az a tudás van, amelyet hosszú évek alatt gyűjtögettem magamban más országokban és régiókban járva-kelve a több ezer emberrel történt találkozásaim során...
2019. november 10-én állt meg a szíve Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikusnak, akinek tanítási módszerei a világon egyedülálló iskola létrehozását eredményezték, és túlzás nélkül állíthatom, nincs olyan tanítványa, aki rá rosszat tudna mondani. Ő is követett el hibákat, mint mindenki, melyekről nagyon őszintén beszél Magyarországon is kiadott beszámoló könyvében: ÁTÖLELNI AZ ÁTÖLELHETETLENT, http://www.
Ennek a könyvnek az itthoni kiadását én indítottam el, ahogy sok más hozzá kötődő program szervezését is.
Ennek a könyvnek az itthoni kiadását én indítottam el, ahogy sok más hozzá kötődő program szervezését is.
Az oroszországi Életiskola, amelyet alapított, még ma is működik, erről itt lehet olvasni, és megnézni azt a magyar feliratos videót, melyet két együttműködő társammal közösen készítettünk: http://www.
|
M.P. Scsetyinyin munkássága fontos lépés az oktatásügy megváltoztatásában, ezért a jövő év elején, január-február környékén újból szervezek Budapesten egy találkozót, ahol rá emlékezünk, és kitűzzük azokat a hazai oktatási célokat, melyek mentén a jövő működőképes iskoláját szervezzük. Aki ebben részt szeretne venni, az ne fogja vissza magát és jelentkezzen nálam.
Még egy apró információ. Mikor Bencsik Krisztina, a magyarországi összekötőnk kint járt ebben az iskolában a Fekete-tenger vidékén, akkor Scsetyinyin megkérte, hogy tanítsa meg a gyerekeknek a magyar rovásírás jeleit, ugyanis ezt olyan különlegességnek érezte, mely nem veszhet el, mely a magyarság személyes "hangja", a magyarság egyik legerősebb kifejezője, és elbűvölte őket a jelek egyszerűsége, de mégis mindent kifejezni tudásának képessége. Megint bebizonyosodott, hogy a magyaroknak olyan külföldön megbecsült, de itthon elhanyagolt kincsei vannak, melyekre oda kell figyelni a saját önbecsülésünk érdekében. Mert az önbecsülést nem csak az építi, hogy mekkora házunk van, milyen autónk, vagy mennyi gyűrű van az ujjunkon, hanem az is, hogy tudjuk-e, ismerjük-e azt, hogy kik vagyunk... Mi magyarok..."
A témával kapcsolatos korábbi anyagok a Zöldág Hagyományőrző Szakkör honlapján a Hangos film (amatőr felvételek) című menüben: - Tanítás és megvalósulása, - Szeretet Tere Műhely
